Pünkösdhétfőn reggel korán gyülekeztek a hetedikes fiatalok a piactéren, ahonnan első utunk Nagyváradra vezetett. Itt csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, aki egy komoly séta keretében bemutatta a város jellegzetességeit. Elsőként a Szent László hermát tekintettük meg a Püspöki palotában, majd a Bazilika történetét ismerhettük meg. A belvárosban sétálva a Szent László téren, majd a Bémer teret látva eljutottunk a Városházáig. Csodálatosan felújított szecessziós épületek között sétálhattunk, megfigyelhettük a gyors Kőrös folyását is. Utunk következő állomása a Királyhágó volt, ahol a búcsúi miséről hazatérő magyarjainkkal is találkozhattunk. Estére már a Székelyföld híres szülöttének, Tamási Áronnak a szülőhelyére érkeztünk, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, megvacsoráztunk és tettünk egy nagy sétát a községben. Második napunkat reggel az író sírjánál kezdtük, koszorúnk elhelyezése után megtekintettük a közelében elkészített Trianon emlékművet, mely szimbolizálta az első világháború előtti Magyarország területét. Megérkezett honismereti vezetőnk is, akivel Szejkefürdőre vezetett utunk. A székelykapuk alatt felgyalogoltunk a hegyoldalba, itt megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját. Megfigyelhettük és megtanultuk, hogy a székely ember mindennapjai során nem felejti el mivel éri el munkája gyümölcsét, mivel építette, házát, kapuját: „Isten segedelmével!” Ez a megálló néprajzi szempontból is egyedülálló élményt jelentett csoportunknak. Továbbhaladva Székelyudvarhelyen a főtéren bejártuk a Nemzeti szoborparkot, életük történetét felelevenítettük. A helyi református kollégiumban Benedek Elek szobránál felidéztük a nagy meseíró alakját, majd megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét. A szabad program során egy nagyon kellemes keresztény fagyizóban töltöttük el időnket. Folytatva utunkat, a búcsújáró helyre, Csíksomlyóra érkeztünk, ahol a kegytemplomban imádkoztunk és ezt követően „Jézus hágóján” zarándokoltunk fel, a keresztút állomásainál meg – meg állva. A Salvator kápolnához érve megismerhettünk egy igazi remetét. A Barátok feredőjét érintve a csodatévő forrás vizében is megmerítkeztünk és egy jót kirándultunk. A Borospataki Skanzenben fejeztük be a napunkat, régi helyreállított házakat tekintettünk meg, megfigyelhettük a vízimalom mozgását. Éjszakánkat a Hidegségben, Gyimesközéplokon töltöttük. A harmadik napon Gyimesbükkön megkerestük a Rákóczi várat, amely éppen felújítás alatt volt, valamint a Kontumáci kápolna érintése után az ezeréves határ egyik állomásánál is tiszteletünket tettük. A második világháború eseményeinek felidézése után megkerestük az oszlopon vármegyénket is. Moldvába érve Bákó városa volt a délutáni programunk egyik fő célja. A Magyar Házban egy előadást hallgattunk meg a Moldvában működő magyarok oktatásáról, a csángómagyarok helyzetéről. A nap további részét a lábnyiki táborközpontban töltöttük, ahol a helyi fiatalokat ajándékoztuk meg jellegzetes, hazai ajándékcsomagokkal, ők pedig néptáncos bemutatóval, majd táncházzal fogadtak minket. A vacsorát követően pedig kötetlen együttlétre került sor, így tértünk nyugovóra a harmadik nap estéjén. Az utolsóelőtti napon az Ojtozi szoros felé vettük az irányt, utunk során megálltunk Sósmezőn, ahol az elesett magyar katonák emlékére koszorút helyeztünk el a közös emlékhelyen, majd Kézdivásárhelyen a főtéren sétáltunk egy rövid időt. Ebédünk után Eresztevénynél megkoszorúztuk a nagy ágyúöntő, Gábor Áron sírját. Jártunk Alsócsernáton, ahol látogatást tettünk Haszmann Pál Múzeumában, gyönyörű skanzenjében. Kályhamúzeum és korabeli gépek tették színessé a mezőgazdaságról alkotott fogalmainkat. Délutánunk további részében Sepsiszentgyörgyön álltunk meg, itt megtekintettük a katolikus templombelsőt, a város egyetlen középkori műemlékét a református vártemplomot, a város Ópiacát, az építészeti műemlékeket. Utunkat a szállásra érve fejeztük be, ahol elfogyasztottuk vacsoránkat. Az utolsó napon a reggelit követően Vajdahunyadra mentünk, a „Várak királyához”, a Hunyadiak kastélyához, ahol egy kellemes órát tölthettünk el a felújított falak között, átélhettük a törökverő kormányzó életének napjait, felkapaszkodhattunk a vár egyik bástyájára is. Az utolsó programunk után rövid szabadidő, ebéd elfogyasztása után immáron hazafelé vettük az utunkat. Élményekkel gazdagon telve, a melegtől kicsit elfáradva tértünk haza. Öröm és hála, hogy e rövid idő alatt ennyi szépséget megtapasztalhattunk, Istennek legyen hála a balesetmentes hazatérésért!
A "Határtalanul!" program keretében nyertes pályázatunkra az utazás előtt elkezdtük a felkészülést. A két osztály osztályfőnöke: Árvai Erika és Oláh Annamária irányítása alatt zajlott az információk átadása, érdeklődés felkeltése, készületi teendők formálása. A határon túli magyar településekkel, hagyományokkal, történelmi nevezetességekkel, szokásokkal már előzetesen igyekeztünk megismertetni hetedikes diákjainkat. Az ottani csoportokkal való találkozásra és annak előkészítésére is nagy hangsúlyt fektettünk, rávilágítva a határon túl élő magyar közösségek életére, kultúrájára. Az előkészítő órán megismertettük a kirándulás útvonalát és programját, áttekintettük a célország történelmét és kultúráját, valamint megbeszéltük a gyakorlati tudnivalókat, mint a felszerelés, a viselkedési normák és a balesetvédelem. A foglalkozás során játékos feladatok, prezentációk, kutatások és térképes tájékoztató révén a diákok ismeretei bővültek a témában. Az Okos Doboz Határtalanul! Barangoló digitális tartalomtár használatával feladatokat oldottunk meg, majd az elhangzottakkal kapcsolatos tesztet töltöttek ki diákjaink. Tájékoztatást adtunk az utazás részleteiről, beleértve a szállást, a napirendet és a programtervet. Mindezeket a tudnivalókat a szülőcsoportokban is megosztottuk.